Pszichológiai tanácsadás

„- Mivel foglalkozol?
– Pszichológus vagyok.
– Áhá! Akkor te is ilyen léleklátó vagy ugye?”
(igen, ez a beszélgetés valóban elhangzott…)

A pszichológiát és a pszichológia tanácsadást még napjainkban is egyfajta misztikum övezi. Sokan gondolnak rá valamiféle megfoghatatlan, spirituális tevékenységként, egyeseknek meggyőződésük, hogy jómagam gondolatot is tudok olvasni és még ma is sokakban él az a tévhit, miszerint hozzám bizony bolondok járnak…

De mi lehet az igazság? Mi történik valójában a zárt ajtók mögött?

Az első és legfontosabb, hogy pszichológushoz nagyobbrészt (mentálisan) tökéletesen egészséges emberek járnak. Akkor mégis mi szükségük van erre? – merülhet fel a kérdés…

Életünk során mindannyian szembesülünk ilyen – olyan problémákkal és gyakran előfordulhat az is, hogy időről – időre nagyon hasonló élethelyzetekben találjuk magunkat:

„Én 2 évnél tovább nem bírom egy kapcsolatban”

„Miért mindig a hülyéket fogom ki?”

„Másoknak mindig, minden sokkal egyszerűbben megy”

„Minden munkahelyemen ugyanaz ment, én majd megszakadok a többiek meg csak kávézgatnak.”

„Tőlem várják el a szüleim, hogy gondoskodjak róluk, a tesóm meg csak megvonja a vállát”

„Mindenkinek mindent lehet, csak nekem nem…” – és persze még sorolhatnám.

Valószínűleg ismerősek lehetnek a fenti mondatok, és ha igen, akkor mostanra az is világos, hogy senki a világon, akinek a fejében megfordultak, még nem vált automatikusan „bolonddá”. Mindössze annyi történt, hogy van egy (vagy akár több) élethelyzet, ami bár rettenetesen zavaró, mégsincs meg hozzá a megoldás kulcsa. Leegyszerűsítve ennek megtalálásában segíthet egy megfelelő szakember.

A tanácsadási folyamat során az állításokból kérdések formálódnak, a kérdésekre pedig szép fokozatosan megérkeznek a válaszok is. Azok a valódi válaszok, amiknek birtokában gyakran ismétlődő élethelyzetek formálódhatnak át, régóta gyötrő nehézségek válhatnak könnyebbé, szorongató, kellemetlen érzések szelídülhetnek meg és alakulhatnak kimondhatóvá.

S bár ez nagyon jól és kecsegtetően hangzik, ez a folyamat sokszor hordoz magában nehézségeket is.

De mit teszünk pontosan a célok elérése érdekében?

Beszélgetünk – tabuk, titkok, ítélkezés és szégyenérzet nélkül. Azt és úgy lehet elmondani, amit és ahogyan valóban érzünk és megfogalmazunk.

Alkotunk – rajz, agyagszobor, gyurma, lista, grafikon, festmény, vers, levél, vagy novella? A ki nem mondható, meg nem fogalmazható érzéseknek is találunk utat. Kinek – kinek a sajátját. Tudom – tudom, gyerekesnek, netán ijesztőnek is hangozhat, mégis elképesztő erővel bír. Olyan gondolatokat érzéseket is képes a felszínre engedni, amikre talán nem is számítottunk, ugyanakkor szükségünk lehet rájuk, hogy megértsük a jelenben lévő miértjeinket.

„Játszunk” – asszociációs játékokkal, kártyákkal, dobókockákkal, szituációkkal. Ezek szintén segíthetnek megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, megélni a megélhetetlent, és megérteni az eddig megérhetetlent.

Imaginálunk – K.I.P. módszer segítségével „járjuk be” a lélek belső tartalmait és oldjuk fel azokat az elakadásokat, amik megnehezítik a hétköznapi élet egyes területein történő eligazodást, vagy hatékony működést.

Nem, nem dolgozunk mindenkivel minden egyes módszerrel. Ezek közül csupán szemezgetünk és – ha szükséges – segítségül hívunk néhányat a hatékonyabb közös munka érdekében. A hangsúly a segítő beszélgetésen van, amit alkalmasint kiegészítünk néhány olyan technikával, ami megtámogathatja a tanácsadási folyamatot.