párkapcsolati tanácsadás
„Ahány pár, annyi egyedi és megismételhetetlen történet.”
„Az igaz szerelem örökre szól” – tartja a mondás.
A tudomány szerint azonban a nagybetűs „szerelemként” definiált elsöprő érzés pusztán 18–36 hónapig tartható fenn.
Amikor megtaláljuk azt a személyt, akivel szívesen megosztanánk életünk hátralevő összes pillanatát, hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy a párkapcsolat kérdésköre egy életre le van tudva: hiszen megtaláltuk az igazit!
Nagyjából ezt érezzük akkor is, amikor megvesszük álmaink autóját vagy otthonát, sőt – egy új kanapé, hűtőszekrény vagy televízió beszerzése is könnyen ringathat minket abba a kényelmes tudatba, hogy: „kész, kipipálva, ezzel már nem lesz dolgunk”.
És feltételezem, senkinek nem mondok újdonságot azzal, hogy a néhány hétig–hónapig nagy becsben tartott szerzemények milyen tempóban veszítenek fényükből.
Milyen gyakran takarítjuk az új autót? …na és a több éveset?
Az idő múlásával egyre kevesebb figyelmet kapnak. Amire pedig kevesebb figyelmet fordítunk, annak fénye, csillogása, újszerűsége hamar megkophat. A fel-felbukkanó hibákról többnyire tudomást sem véve – néha talán kicsit bosszankodva – sodródunk a hétköznapokkal, míg egy napon arra ébredünk, hogy a kanapét kifeküdtük, a hűtőben vastagon áll a jég, a tévére pedig már-már ráégett a hosszú idők alatt összegyűlt por.
Nos, ugyanez történik a párkapcsolatunkkal is.
A tárgyainkat – ha sokszor fájó szívvel is – ilyenkor egyszerűen lecseréljük.
De mi a helyzet életünk párjával?
Őt nem vihetjük vissza „garanciális hibára” hivatkozva, és nem cserélhetjük egy frissebb modellre anélkül, hogy a lelkünk mélyén ne maradna utána egy fájó, nehezen vagy talán soha be nem gyógyuló seb.
A tévhittel ellentétben a párkapcsolat sem marad életben magától.
A szeretet nem önjáró.
A közelség és az intimitás nem tartja fenn önmagát.
És az „örökké” sem egy automatikus beállítás – sokkal inkább egy közösen meghozott, rendszeresen karbantartott, napról napra megismételt döntés.
A párterápia nem arról szól, hogy ami elromlott, azt valaki majd megjavítja helyettünk.
Sokkal inkább arról, hogy megvizsgáljuk, mi az, ami elkopott, ami lassan láthatatlanná vált, és mi az, amit újra lehet – és érdemes is – felfedezni egymásban.
Vagy épp arról, hogy mi az, ami az elmúlt időszakban annyira a látóterünkbe tolult, hogy teljesen eltakarja mindazt, amiért valaha egymás mellett döntöttünk.
Az ember önmagában is bonyolult, érzésekkel, gondolatokkal átszőtt, napról napra változó lény, hát még egy párkapcsolat!
Ahány pár, annyi egyedi és megismételhetetlen történet.
Ami azonban mindenhol közös, hogy a párterápia segíthet:
- visszatalálni ahhoz az élményhez, amiért egyáltalán egymás mellett döntöttünk,
- megérteni a mintákat, amelyek újra és újra konfliktusba sodornak,
- kimondani azt, amit rég nem tudunk vagy nem merünk,
- meg is hallani a másikat – nem csak hallgatni,
- megerősíteni a kötődést, és megmutatni, hogyan lehet a „régi kanapét” újra valóban kényelmessé tenni – anélkül, hogy bárkit vagy bármit le kellene cserélni.
A cél nem a rózsaszín köd újrateremtése – bár időnként még az is megtörténhet – hanem hogy két ember újra olyan társakká váljon, akik értik a másik és a saját működésüket és hajlandók tenni a közös, kiegyensúlyozott, boldogabb jövőért.
Hogy ne csak túléljék a hétköznapokat, hanem tudatosan, egymás felé fordulva írják tovább közös történetünket.
A szerelem érzése elmúlhat – ez tény.
A kapcsolat azonban – még ha most, ebben a pillanatban ez akár hihetetlennek is tűnhet – megerősödhet, elmélyülhet, és sokkal stabilabbá válhat, mint az első, eufórikus időszakban volt.